Volt idő, amikor mindenki csodájára járt a magyar kapusoknak, mert tapadt hozzájuk a labda. A külföldre szerződött "utánpótlás" viszont egyelőre csak a kispadhoz tapad - de legalább azt jó pénzért teszi. A hazai hiányt Babócsy András, a kapusedzők szervezetének vezetője az utánpótlásképzésre jellemző rossz műhelymunkával, valamint a türelmetlen élvonalbeli edzőkkel indokolta.
Vadászpuska helyett lasszót ragadott a kezébe Csank János, és elindult a futballdzsungelbe, hogy kapust fogjon Vlaszák Géza mellé (nem pedig elé). A ZTE vezetőedzője azonban lasszóval sem járt sikerrel. Így tehát - jobb híján - tölcsért csinált a kezéből, és figyelmeztetőleg elkiáltotta magát: "Kapushiány!"
(...)
(Nemzeti Sport, Voleszák Gábor)
